Egy dolog állandó, a változás. Most úgy néz ki, hogy a változás ismét egy nehezebb időszakot tartogat számunkra vezetőként. De szükségszerűen rosszabbat? Azt egyelőre még nem tudhatjuk, de valamennyire rajtunk is múlik, bárki bármit is mond. Érdekes módon a megtartás mintha fordítva működne. De biztosan így van ez?
Amikor jól megy a gazdaságban, és szinte mindenki prosperál, erősödik a verseny a munkavállókért, vagyis nehezebb őket megtartani. Amikor nehéz időszak jön, akkor látszólag „nem ugrálnak annyit”, és könnyebb megtartani őket. Ugyanakkor ez csak a látszat, és sokkal többet tehetünk a megtartásért akkor, amikor nehezebb a piac, mint amikor jól megy. Hogy miért? Mert sokkal őszintébben megmutatja „magát” és cégét a vezető efféle időszakban, mint amikor jól megy. Ilyenkor derül ki ugyanis, hogy mennyire számítanak nekünk a munkavállalóink. Aki mellett kitartanak, az jobbára ugyancsak kitart. Aki mellett viszont nem tartanak ki, az miért is tartson ki, pláne, ha van választási lehetősége?
De mindenki mellett ki kellene tartanom?
Mielőtt jobban elmélyednénk a megtartás témakörében, fontos egy dolgot előre tisztázni: nem cél a 0%-os fluktuáció, és nem lehet cél emiatt az sem, hogy mindenkit megtartsunk. Azokat akarjuk megtartani, akik jól teljesítenek! Vannak ezáltal olyan munkavállalók, akik valamiért, valahogy nincsenek a helyükön – nálunk. Ez egyébként pont olyan, mint a randizás. Ott is találkozunk kedves lányokkal, fiúkkal, de nem lesz végül mindenki a párunk. Ne nyomaszd hát magad, hogy van, akit elvesztettél, vagy lesz, akit el fogsz veszteni, hiszen ez egy természetes folyamat, ami ugyanakkor lehetőséget is teremt másoknak! Gondoltál már erre?
Van egy kedvenc mondásom Theodore Roosevelt-től, ami idevág:
„People do not care how much you know, until they know how much you care.”
Szabadfordításban:
„Az embereket nem érdekli, hogy mennyit tudsz, amíg azt nem tudják, hogy mennyire törődsz velük.”
Vagyis nem az számít, hogy mennyire jól megy a cégnek és milyen sikeres vagy vezetőként, hanem az, hogy kezeled a munkatársaidat, mennyire fontosak ők, mennyire számítanak neked, a vezetőjüknek.
A nehéz időszakok előnye pont ebben rejlik – ahogy az előzőekben is írtam. Ugyanis ilyenkor gyorsan kiderül a munkatársak számára, hogy csak azért vannak a cégnél, mert állami támogatás jár(t) utánuk, vagy mert egy jól menő időszakban bárkit – így őket is – felvettük. Ha így van, akkor a nehéz időszakban azonnal leépítésre kerülnek, vagy elveszünk tőlük valamit, ami fontos nekik. Vezetőként mégis azt várjuk tőlük, hogy tulajdonosi szemlélettel álljanak a munkájukhoz, az ügyfelekhez, és lojálisak legyenek hozzánk, a tulajdonoshoz, a vezetőjükhöz. Mégis mire fel? Mi lojálisak vagyunk hozzájuk? Egyébként mi magunk lojálisak lennék egy ilyen céghez, vezetőhöz? De őszintén?! Ez a megtartás alapleckéje.
Maslow, a pénzmotiváltak és a megtartás
Még egy fontos dolog. Te, kedves olvasó, bizonyára ismered a Maslow féle szükséglethierarchia piramist. Éppen ezért nem térek ki most rá, csak azt kívánom kiemelni, hogy ha a munkatársaidnak mindennapi megélhetési gondjai vannak (ld. Maslow I. szint – fiziológiai szükségletek), akkor ne lepődj meg, hogy pár ezer forintért is el fognak menni a cégedtől, gyakorlatilag bármennyire is igyekezz más szempontból. Miért írom ezt? Mert számos kutatás igazolja, hogy nem a pénz a legfontosabb motivátor és megtartó erő. De ez csak akkor igaz, ha a munkatársunk már nem az I. szinten van a Maslow piramisban, vagy nem a pénz számára a legfontosabb hajtóerő (hiszen ilyen – legfőképp pénzmotivált – munkatársaid is lesznek). Az előbbieket (Maslow I.) ezáltal vagy tisztességgel megfizeted, vagy folyamatosan nagy lesz a fluktuációd. Az utóbbiaknak (a pénzmotiváltaknak) pedig vagy olyan ösztönzőket adsz, amik teljesítése esetén jól tudnak keresni, vagy úgyszintén elfogadod, hogy egy jobban fizető lehetőség esetén gyorsan elveszítheted őket.
És a többiek?
A többiek esetén miben rejlik a megtartás sikere? Nem miben, kiben! Benned kedves vezetőtársam, aki felvesz, betanít, támogat, törődik az emberekkel, mint egy szép cserepes virággal. Nem működik ugyanis ez másként a munka világában sem.
Ha nem megfelelő a talaj (értsd: munkakör, feltételek), nincs elég napfény (értsd: támogatás, perspektíva); nincs öntözés (értsd: visszajelzés, jutalmazás, dicséret); kártevők támadják meg (értsd: toxikus/rossz munkahelyi légkör, folyamatos kritizálás), nem fog virágot hozni. Sőt…
Aztán itt az infláció…
Muszáj arra is kitérnünk, hogy a jelen makrogazdasági környezetben nagyon körültekintően kell eljárnunk az infláció következményei miatt. Immár minimum kettős a nyomás rajtunk ugyanis. Tartanunk kell a profitszintünket – a lehetőségeinkhez képest, hiszen éppen ezért léteznek a vállalkozások, ezt ne felejtsük – a növekvő árszínvonal mellett (értsd: alapanyag-, szolgáltatási-, közüzemi díjak, stb.), valamint a munkavállalóink bérszínvonalát is. És ez itt nem a pénzmotiváltságról szól, hanem a körülményekkel való megküzdésről. Ahogy nekünk, úgy nekik is – mindenkinek a maga szintjén. A munkavállalóink nélkül nincs cég, nincs üzlet, pláne nem sikeres. Ha a körülményeinkhez képest érzik az anyagi törődést is (vagy adott esetben a közös áldozatvállalást), az tovább fogja erősíteni a lojalitásukat, ahogy korábban kitértünk már rá.
Van a fentieken kívül konkrét tanácsod is András, hogy mit tegyek?
Inkább javaslataim vannak, mert minden munkahely más és más, továbbá minden munkavállaló egy különálló világ. Próbáljuk meg hát – lehetőségeinkhez mérten – így is kezelni őket!
A következő hetekben mélyebbre ásunk a megtartás témakörében az alábbi gondolatmenetet követve:
- Ismerd meg!
- Vess számot!
- Készíts tervet!
- Kommunikálj, kommunikálj, kommunikálj!
Megtartás témakörben korábban már javasoltam egy hatékony eszközt. Itt olvashatsz róla.
Ha érdekesnek vagy gondolatébresztőnek találtad az írásom, kövess bennünket a LinkedIn-nen, a Facebook-on, vagy a honlapunkon, és gyere vissza a következő hetekben is, mert megmutatom, hogy a megtartás nem varázslás, hanem számos olyan egyszerű napi tevékenység összessége, amit Te is könnyedén meg tudsz csinálni!
Kép forrása:
Címlapkép – iStock – designer491
